Egyszer volt, hol nem volt...

volt egyszer egy meseíró, annak egy unokája (persze több is volt neki), annak egy lelkes férje. Megszerették a mesékből Széljárta pusztát, megszerette a három kis királyfi is, akiknek a meséket olvasták. Innen kapták a nevüket az általuk készített meseszörpök és lekvárok.

Széljárta puszta Fésűs Éva meséiben többször előforduló mesebeli helyszín. Talpraesett, dolgos legények és lányok származnak innen. Volt, akiből király lett, más egy országot mentett meg a bátorságával és a leleményességével.

Ilyen szorgos kezek munkájával készülnek a Széljárta szörpök és lekvárok gyümölcsmanufaktúránkban, ahol a meseíró dédunokái is ott sertepertélnek a szüleik körül... :)
"A kezünkkel dolgozni terápia. Én előtte az agyammal dolgoztam, de amikor elkezdtem a kezemmel, meggyógyult a lelkem. A mai világ már elszokott ettől. Az én generációm, pláne az utánunk jövő már nemigen csinál semmit maga, egy polc felfúrásához is hívnunk kell valakit."
„Elmeépítő, lélektisztító és motiváló a kezünkkel dolgozni. Életirányt mutat.”
Kun Anita sajtkészítő / Képmás magazin